Tavaszi mozimánia

Előre bocsájtom, hogy hatalmas vígjáték fan vagyok. Minél betegebb, annál jobb, de szinte válogatás nélkül jöhet minden komédia, aminek az előzetesén tudok nevetni. Azokat nem is értem, amiknek már az előzetese is szar... De most mindjárt itt van három gyöngyszem is, ami 2016 első negyedévében a pofánkba csattan. Méghogy uborkaszezon. Na lássuk, mit tartogat nekünk idén Hollywood komolytalan oldala:

Először is kezdjük a legelsővel. Pofázunk és végünk Miamiban. Egy elég közepes film második része. Kevin Hart tipikus szerepe, apró feka nagy dumával. Alapvetően vicces, de néha már fárasztó. Ice Cube-ot szeretem, bár tény és való, nem túl nagy színész, de akkor is üde színfolt, ha meglátom valamelyik filmben. (Itt szeretnék kitérni rá, hogy mindenképpen ajánlom megtekintésre a Straight Outta Compton című filmet, ami egy igazán ütős életrajzi film az N.W.A. rapcsapat indulásáról, amikor a zeneipar szembesült azzal, hogy nem a valóág  is lehet olyan érdekes, mint a kliséktől csöpögő szerelmes dalok.) Szóval itt a folytatás, a helyszínt már megvettem, tetszenek a Miamiban forgatott filmek, jó emlékeket ébreszt bennem. Na nem azért, mert már jártam volna ott, hanem 14 évesen sok kellemes percet okozott nekem a GTA Vice City. (Hülyekocka vagyok, tudom.) Egyébként a rendező okos volt, szerintem akartak egy kis Halálosabb Iramban feelinget hozni a helyszín miatt, úgyhogy Tyrese is feltűnik a moziban, aki ebben a filmben debütált a szériában. Bemutató: 2016. január 21.

Másodjára jön egy ígéretes darab. Robert De Niro komikus szerepei mindig a kedvenceim. Ha összeszámolnánk, lehet már többségben lennének a vígjátéki szerepek, mégis úgy tekintek rá, mint egy komoly színészre, aki több műfajban, több karakterben megállja a helyét. Ez becsülendő dolog. Ezúttal Zac Efron mellett alakít kanos nagyapót a Nagyfater elszabadulban. A tinilányok bálványa szerepből kilépve Efron egyre jelentősebb tényezővé válik a filmvilágban, egyelőre még azért nem komolykodik és kockahasát is sűrűn villogtatja, de talán több is van benne. De Niro szerintem kiváló választás erre a szerepre, a páros működik. Személyes kedvencem a filmben Aubrey Plaza, aki a Városfejlesztési osztály című sorozatban vált emós kislányból dögös kis bombázóvá. Még ha kicsit lapos is... az a nézés. Na meg a járás és a csípőringás. Ja az már más. mától látható a filmszínházakban. Bemutató: 2016. január 28.

Harmadikként a Fekete ötven árnyalata az, amit szeretnék a tisztelt publikum figyelmébe ajánlani. Végre nem egy újabb gagyi paródiafilm. És, hogy miért vagyok ebben olyan biztos? Azért, mert ezt a Wayans fivérek készítették. Akik Leslie Nielsen limonádéi után új szintre emelték a paródia műfaját és megalkották 2000-ben a Hororra Akadva című klasszikust. Nekem ennyi elég ehhez a filmhez. Bemutató: 2016. február 4.

Bónuszként ide illik még egy nagy dobás, ami sajnos csak nyáron kerül mozikba, ennek ellenére már van szinkronos előzetese. Még egy Kevin Hart mozi, természetesen, ezúttal is Stan és Pan feeling, de itt nagyobb a Stan. Vagy a Pan? Nemtom melyik volt a nagyobb. Mindegy, Dwayne 'The Rock' Johnsson dolgozik alá (vagy fölé?) Hartnak. A felállás itt ugyanaz, mint a Pofázunk és Végünkben, csak jelenleg A szikla az, aki hajtja a párost, nem pedig a nagypofájú tökmag. Az előzetesben jó poénok vannak, ha a film is ilyen lesz, akkor jár az öt pont. Bemutató: 2016. június.

Dónlód

Olvastam egy érdekes rövidhírt arról, hogy az egyik magyar torrentoldal üzemeltetőit perbe fogták tevékenységük miatt és erről eszembe jutott, hogy mi lenne, ha a jövőben a torrentoldalak megszűnnének... Első körben biztos vagyok benne, hogy lenne helyette más, mert amióta internet az internet, mindig volt valami alternatíva, ha valami megszűnt létezni a szerzői jogok élharcosai miatt. Egyébként valóban nagyon el lettünk kényelmesedve, hiszen minden letölthető már, amit csak szeretnénk. Ez valahol elkeserítő is, hiszen 10 évvel ezelőtt, amikor még az intermet nem volt annyira alapvető dolog az otthonainkban, mint ma, egy-egy játék, film vagy zene beszerzése igazi kihívás volt, ami persze alaposan felértékelte a szemünkben annak értékét. Megbecsültük a dolgokat, irkáltuk magunknak szorgalmasan, katalogizáltuk a gyűjteményünket. Ma már hiába van meg valami lemezen, inkább letöltjük újra, mert gyorsabb a 10mb/s-os nettel lerántani, mint megkeresni, betenni, beolvasni a lemezt. Ezt nem szeretem. Pláne, ha olyat hallok, mint nem régen az ismerősi körömben: Decemberben megjelent az Argo 2 című film, amit én és sok barátom kifejezetten imádunk. Az első rész is igazi megunhatatlan klasszikus, korlátlan számban újranézhető, a dumákat pedig együtt mondjuk a szereplőkkel. Az egyetlen film, amit moziban 3-szor is megnéztem. Nem vicc! A folytatás dvd megjelenését is úgy vártam, mint a messiást, amikor pedig kiderült, hogy mindössze 2000 Ft-ért (!) kapható lesz, nem volt kérdés, hogy lecsaptam rá. Erre a haverjaim nagy része, akik szintén betéve tudják a filmet csak legyintettek és azt mondták: "Majd ha letölthető lesz, megnézem." MI A F*SZ? Két tetves ezer forintost sajnálnak arra, amit rongyosra néznének, amikor hétvégente csak piára több megy el. Lemész, megiszol pár sört a krimóban és már többet hagytál ott, mint kétezer. Erre b*szol kiadni a kedvenc filmedért ennyit??? A készítők vért izzadtak, hogy megszüljék nagy nehezen a folytatást, mert minden rajongó látni akarta. És a küzdelmes, hányattatott forgatás után, 10 évvel az első után végre megjelent amit mindenki várt. Erre két ezer forintot sajnálnak arra, hogy megtiszteljék az alkotókat a támogatásukkal. Ezért nem fog haladni sehová Magyarországon hanglemezek, filmek és szoftverek piaca. Bagóért sem kell senkinek, amíg ingyen letölthető.
És hogy én mit tennék, ha hirtelen nem lenne elérhető semmi kalóz tartalom az interneten? A kérdés jó, mert nekem semmi bajom nincs azzal, ha valamiért fizetni kell. Amit tudnék megvennék, de nyilván nem dúskálnánk annyit a jóban. Hátha ismét megtanulnánk értékelni, amink van. Ez egyébként az egész világ hibája jelenleg ettől függetlenül is. A szomorú csak az lenne, hogy sajnos sok olyan tartalom elérhetetlenné válna, amit nem tudunk pénzért megvásárolni, mert már elkelt belőle minden fizikai adathordozó. Meglátjuk mit hoz a jövő. Mindenesetre nekem hiányzik, amikor heteket kellett várnom, míg az egyik haver megszerezte valahonnan a GTA Vice City-t példának okáért vagy egy új The Offspring lemezt. Igazi kincs volt akkor az ember szemében az ilyesmi.

Hová lett a Gálvölgyi show? ...avagy mi lett a klasszikus szilveszteri tévéműsorokkal?

Hogy ne csak naplót vezessek már, mert arra ugye a kutya sem kíváncsi, egy kis gondolatfoszlányt szeretnék levésni ide. Gyerekként nagyon szerettem a szilveszteri műsorfolyamot. Ugyan a Sas kabaré már akkor sem volt az én világom, Gálvölgyit, az Uborkát és a Szeszélyes Évszakokat kedveltem. Később Bagi-Nacsa és az Irigy Hónaljmirigy szilveszteri műsorai voltak a nagyon várós kategóriát képviselők. Mikor középiskolás éveimben elkezdtünk ilyenkor házibulikat szervezni, akkor is visszanéztem utólag az aktuális adásokat, hiszen torrent már akkor is volt hálistennek. Persze ezekért ki nem hagytam volna a bulikát, de január első napjaiban mindig az volt a program, hogy megnézzem, miről is maradtam le.

Igaz, akkoriban havi, kétheti rendszerességgel jelentkezett az IHM és a Bagi-Nacsa duó is műsorokkal, de ha épp nem is volt futó műsoruk valamelyik csatornán, legalább szilveszterre felkérték őket egy adás legyártására. Most viszont semmi. Másodikán nézem a szilveszteri adást, mit lehetne letölteni; elkeseredetten konstatáltam, a tv2-n Frizbi, a Dunán a már alaposan kiégett Fábry show volt a terítéken. A többiről már ne is beszéljünk. Nem ér már annyit a magyar paraszt, hogy egy tisztességes kabarét legyártsunk neki. A Comedy Central mentette a menthetőt, egy Hadházi László estet tűzött műsorára a már tavaly ellőtt Bödőcs-est társaságában. Na de az átlag, teszkóbajárós kispolgárról ki gondoskodik? Aki azt se tudja, hogy van Comedy Central nevű csatorna, de ha tudná se lenne hajlandó kilépni a retekklub-tevekettő-magyaregy (mostmár duna) aranyháromszögből. Senki. Itt tartunk. Már ennyit sem ér a néző. Szomorú. Hol vannak már a Maksa-híradó vagy a jó kis Gálvölgyi-show a maga bárgyú, kissé bugyuta, de már-már klasszikus számba menő jeleneteivel? A standupot sem nyomja már a kereskedelmi tv, az is elsilányult, igaz jópár dicsőséges évet kihúzott a kereskedelmi tévék késő esti műsorsávjába száműzve. Maradt a fáber pezsgő szójavirslivel akciósan meg pár agyonismételt gagyi vígjáték éjfél előtt. Majd koccintás az asszonnyal és nulla óra tizenöt perckor már húzzuk a lóbőrt. Hisz, nem lesz már semmi, ez is egy ugyanolyan éjszaka, mint a többi.

Kis lépésekben

Január másodika. Szerintem a leggyakoribb dátum az újévi fogadalmak befuccsolására. Jelentem, ezt már sikerült elkerülnöm. A mai edzés megvolt és most pötyögöm az új posztot a blogra. Eddig egész jó. Bár volt egy kis csábítás a tunyulásra, ma hatig dolgoztam, aztán átjött egy haver egy whiskey-re, pontosabban whisky-re, de ebbe majd máskor belemerülünk. Csak zárójelben jegyezném meg, új érdeklődési köröm van kialakulóban. :P Kilenckor távozott angolosan, így majdnem abba a hibába estem, hogy ma nem edzek és hagyom magam elterülni a tévé előtt. De aztán hálistennek erőt vettem magamon és nyomtam egy laza kis hasizomsorozatot. Nem is bántam meg, utána olyan jóleső érzés töltött el, hogy hirtelen kedvem lett volna futni egy nagyot. Persze azt azért mégsem, hiszen kinn -8 fok van és egyébként is, az óra az este 10-et is elütötte. Úgyhogy marad a jóleső pihenés. Persze ez a mai kis 15 perc messze van még a rendszeresen szükséges időtartamtól, de kezdetnek jó és már egész jól terhelem magam, érzem is a gyakorlatok végén, hogy ebből még lesz valami. Izomláz holnap biztosan. Úgyhogy elégedett vagyok. Holnap emeljük a tétet. És hogy ne maradjunk zene nélkül, a mai edzés aláfestéseként az alábbi klasszikus szolgált 99-ből:

Ne aggódjatok, később lesznek más posztok is, egyelőre az újévi fogadalmak betartása foglalják le érdeklődési köröm nagy részét, úgyhogy mélyebb gondolatokra nem vagyok képes. De nem kell félni, később lesz még itt nemulass!

Újévi fogadalom

Új év, új célok. Új élet? Ilyenkor sokan tűznek ki maguk elé különböző célokat, amiket el szeretnének érni az újévben. Abszolút klisés dolog, szinte közröhely tárgyának számít újévi fogadalmat tenni, de ennek ellenére azt mondom nem hülyeség. Amit tavaly kitűztem, bevallom nem sikerült elérni. Nem mondom, hogy nem is próbálkoztam, de valószínűleg nem jól, vagy nem elég keményen, hiszen akkor talán eredményesebben zárult volna az év. Mégsem mondom azt, hogy sikertelen év áll mögöttem, több szempontból is elmondhatom, hogy az egy évvel ezelőtti állapothoz képest sokkal előrébb vagyok. Sok jó dolog történt és néhány rosszabb is, de ez így van rendjén. Idén kicsit tudatosabban készültem az évszámváltásra. Év végéig felgyűlt bennem pár dolog, amit mindenképp máshogy szeretnék csinálni, mint eddig. Köztük az elsőt, hogy nem dolgozok annyit, már meg is oldottam január 1-el. Rögtön ebből fog adódni a másik, hogy nyugodtabban élek és azzal töltöm a szabadidőmet, ami kikapcsol. Természetesen a célok közt szerepel a valószínűleg legtöbbször említett újévi fogadalom is, a fogyás. De ezt sem a klasszikus értelemben vett fogyókúrás módszerekkel szeretném elérni, hanem azzal, hogy megpróbálom rendszeresíteni a sportot az életemben. Az eddigi rohanó életmódomból is fakad, hogy az elmúlt évben a január elsején hirtelen felindulásból elkövetett súlyzózás kivételével semmilyen sportszerű mozgásformát nem űztem. Ezt szeretném megszüntetni és elkezdeni valamilyen sportot a súlyom csökkentése és az erőnlétem javítása érdekében. A nagy hidegre és a zord időre tekintettel egyelőre maradunk a beltéri mozgásformáknál, némi hasizomgyakorlat és fekvőtámasz elvégzésével. Idővel, ahogy egyre jobban belejövök, jöhetnek a súlyok és egyéb dolgok. Most egyelőre a legfontosabb cél, hogy ne törjön a lelkesedés és váljon napi rutinná a mozgás. Az életmódváltástól azt is várom, hogy kicsit javuljon az alvásom, mert elég álmatlan típus vagyok. Ezt a blogot is azért indítom, mert régen nagyon sokat foglalkoztam blogolással és szívesen emlékezek vissza azokra az időkre. Ezzel szeretném kicsit olyan dolgok felé terelni, amik jó érzéssel töltenek el. Ennyire egyszerű a boldogságot keresni. Nem várni kell, hogy mikor leszünk hirtelen boldogok, hanem lépni érte. Ez egy kis lépés, de fontos dolog annak érdekében, hogy minden kis elem a helyére kerüljön, ami miatt az ember boldognak érezheti magát. Hatni, alkotni, gyarapítani.

De miért is gondoljuk azt, hogy újévi fogadalmat szükséges tennünk? Pontosabban, miért pont ilyenkor tesszük, hiszen az év minden egyes napja alkalmas arra, hogy új szokásokat vegyünk fel, nagy elhatározásokat tegyünk. Egészen egyszerű a válasz, aki elmerült már a pszichológia-tudományban valamilyen szinten, az hallhatott már az úgynevezett kollektív tudat fogalmáról. Az év vége pedig pontosan az az időszak, amikor ez a kollektív tudat nagyon erősen érzékelhető, mindenki egyformán "rezeg", köszönhetően az ez időszakban általános érvényű szokásrendszernek, ami mindenkire kihat. Közérthetőbben, mindenki ünnepel, karácsonyozik, óévet búcsúztat. Ennek jegyében telik el a december, főleg mióta a kereskedelem egyre jobban sulykolja belénk ezt a vásárlási szokások élénkítése miatt. És mivel az emberek többsége az évszámváltást együtt éli meg, mint valaminek a végét és kezdetét, aktuális dolog megfogadni ezt-azt konkrét célként. Hiszen mindenki tudja, hogy:

Egynek minden nehéz; soknak semmi sem lehetetlen.

Gróf Széchenyi István