A Pokémon Go jelenség

Pokémon Go. Ez a neve annak az okostelefonos applikációnak, ami két-három hete felbolygatta a világot. És ezúttal ez nem csak egy publicisztikai frázis, hanem szó szerint értendő, hiszen a játék lényege, hogy az eddig a telefonjaikba mélyülő játékosok felálljanak a fotelből, kimenjenek az utcára és nem kis távolságot megtéve gyűjtsék be a 15 évvel ezelőtt hazánkban is nagy sikert arató rajzfilmből már ismert lényeket. Mivel igen komoly jelenségről van szó, természetesen, ahogy az lenni szokott, megjelentek a hangjukat hallatni szerető megmondóemberek és módszeresen elkezdték lejáratni a játékot, illetve az azt használó játékosokat. De azt már ugye mindenki tudja, mit kezdjenek az ilyenek a véleményükkel...?

A játék maga szerintem egyszerű: A játékos a mester, akinek célja, hogy összegyűjtse az összes pokémont, ahogy a főcím is mondja (Szerezd meg hát mind!) és ő legyen a legjobb. Igaz, utóbbit jelenleg a játékban nem lehet elérni, meg kell elégednünk pár Gym, azaz edzőterem, vagy stadion, ha úgy tetszik minél tovább tartó birtoklásával a lakókörnyezetünkben. Gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy az user fogja az okostelót és elkezd sétálni. Látja a térképen, hogy ott bóklászik előtte a fűben egy pokémon és azt jól megdobálja pokélabdával, a lény ezután a gyűjteményébe kerül. Menet közben megáll a PokéStopoknál, amik általában szobrok, emléktáblák vagy épületek kapcsán vannak elhelyezve, ahol tojást, pokélabdákat és egyéb dolgokat gyűjt. Itt meg kell jegyeznem, hogy ez az egyik zseniális pontja a dolognak, hogy nem csak a vakvilágba kell menni, hanem ha már kinn vagyunk a terepen, legalább ismerjük meg környezetünket. Magam is sok olyan táblával és szoborral találkoztam így, amikről nem is tudtam, hogy ott vannak, mert sokszor csupán elsétáltam mellettük. Még jobb ez, ha éppen nyaralunk és így ismerhetjük meg, hogy melyik házban lakott Ady Endre vagy hol találjuk Mozart szülőházát. Utóbbi földszintjén egyébként egy Spar üzemel. Bizonyos szint után tudunk harcolni is egymással az arra kijelölt pontokon, Sétára viszont nem csak a ritka pokémonok ösztönöznek, hanem tojások is, amik kikeltéséhez 2, 5 vagy 10 km-t kell megtennünk gyalog (vagy biciklivel) mert 15 km/h fölött az alkalmazás nem számolja a megtett távolságot. Nagyon okos. Egyébként pici trükk, hogy a játék nem a lépéseket számolja, hanem bizonyos időablakonként az adott földrajzi pozíciók közti légvonalban mért távolságot, úgyhogy legjobb egyenes vonalban haladnunk, ha a legtöbbet akarjuk kihozni a dologból.

Miért jó ez nekünk? Én azt szoktam mondani, ha ezt kérdezik tőlem olyanok, akik először hallanak erről a dologról, annak ellenére, hogy a tévéből, rádióból folyamatosan ezt szajkózzák, hogy kinn vagyok a szabad levegőn, mozgok. Sajnos életmódomból fakadóan roppant keveset mozgok és ezt hiányolom én is, de legalább itt van valami, ami ösztönöz. Függőség? Bizonyos emberek valóban hajlamosak az addikcióra, legyen szó italról, drogokról vagy akár olyan hétköznapi dolgokról, mint a számítógépes játékok. Emlékezzünk csak a World of Warcraft által létrejött figurákra, akik a gép előtt élték életüket a sötétben, kólásüvegbe vizelve és a többi. Magam nem tartom ilyen embernek, mert bár szeretek játszani, de semmi sem köt le egyszerre fél óránál tovább, úgyhogy nyugodt vagyok ezzel kapcsolatban is.

És akkor essen pár szó a mindig bölcs megmondóemberekről is, akik ha megfigyelünk mindig ugyanazok. Mindannyiunk ismerősei közt szerepelnek ilyen alakok, akik mindig a másik oldalon állnak, bármiről is legyen szó. Negatív emberek, akik magukat mintegy a tökéletesség mintaképében látják, mindenki mást pedig birkacsordaként, akik az épp aktuális hóbortnak behódolva élnek. Természetesen mivel ez az alkalmazás több százezer embert mozgósított Magyarországon, akik elég látványosak, mivel a telefonjukat bámulva mászkálnak az utcán, látszólag céltalanul, e kapcsán is hallatják hangjukat és megmondják a frankót, hisz ellenállhatatlan késztetést éreznek rá. Zombiként jellemzik a játékosokat, akik képernyőbe révedve sétálnak a kocsik alá, szakadékba és a többi. Nem mondom, hogy nem volt és lesz még ilyen, de azért lássuk be, aki nem ezzel játszik az a fészbúkot is tudja ilyen elmélyülten "tanulmányozni" séta közben és ugyanúgy megtörténhet vele ilyesmi. Butaság lenne az emberi figyelmetlenséget a játék számlájára írni, úgy gondolom és általánosítani, hogy aki ezzel játszik, az mind képes lenne úttestre lépni körülnézés nélkül, mert annyira leköti a játék. Olyat is hallottam már, hogy két tinédzser tört be egy házba, mert ott volt a pokémon. Meglőtték őket, az egyik bele is halt a sérülésekbe. Nem tudom, nekem eszembe nem jutna ilyen, még ha nem tudom milyen ritkaságot is jelölne a játék. Akik pedig úgy gondolják, hogy ezt a hypot kihasználva fitogtatják végtelen bölcsességüket és önigazolást keresnek arra, hogy a véleményük igenis kulcsfontosságú dolog mindenki számára a földön, annak üzenem, hogy nem az. Kurvára nem.

Tour des Alps

Szerencsésen kihagytam egy hónapot a blogírásban. Nem mondom, hogy akarattal, de így alakult. Amiről most írni akarok, az pedig az, hogy a nyárra tervezek egy komolyabb hegyi túrát. Hogy BICIGLIVEL, avagy gyalogszerrel, azt még nem tudom, de fellelkesültem kicsit egy youtubeos videót látva.

A videómegosztón ha kicsit keresgélünk a témában, megtalálhatunk egy Cobranco nevű úriembert, aki egészen komoly bicajtúrákat visz véghez. Másodmagával komoly kilométereket ró gyönyörű európai tájakon, közben pedig megosztja az ismereteit és a véleményét, ami éppen a tájhoz, látványosságokhoz kapcsolódik. Legutóbb épp a egy osztrák-dél olasz túráját néztem, amikor felötlött bennem, hogy én is szeretnék valami hasonlót. Az útvonal ötztal-timmelsjoch-bolzano volt, az egyik legszebb hágó, a Timmelsjoch Hochalpenstrasse, ahol már nekem is volt szerencsém végigmenni, igaz autóval. Én azért ilyen volumenű túrára semmilyen motor nélkül hajtott eszközzel nem vállalkoznék, mert az 1500 méteres szintkülönbség megmászása már komoly sportteljesítményt hordoz magában. Nekem ilyen fizikumom nincs, de ha vért izzadnék sem lenne nyárra, úgyhogy marad Ötztal gyalog vagy elektromos rásegítésű bicajjal.Úgy is elég komoly buli, tavaly próbáltam. Az elektromos motor mellé komolyan rá kell pedálozni, hogy egyáltalán elérd hegymenetben az 5km/h-t.

Cobranco egyébként nagyon fílinges videókat gyárt, általában vadkempingezik, kempinggázon főzi a zacskóslevest és sajátos humorával igen szórakoztató egy-egy ilyen filmje. Aki kedveli az ilyesmit, úgy gondolom jól szórakozhat az általában háromrészes filmeken, amik egy-egy túrát mutatnak be, körülbelül 4-5 órában. Pláne izgalmas, ha olyan tájon jár, ami az ember számára ismerős, lásd jelen esetben a Timmelsjoch.

Körülbelül fél óránál található maga a lényeg. a hágó, előtte pedig a komoly kaptató, ahogy Sölden 1300 méteres völgyéből elérik a csúcsot 2509 méteren. Utána pedig esztelen gurulás lefelé az olasz oldalon. Érdekes egyébként, hogy én pont a lefelé tartó szakaszon kezdtem el gondolkodni, hogy hogy a fenébe fogunk visszajutni majd ugyanitt felfelé a kis 1,3-as Ignissel. (Amúgy gond nélkül sikerült.) Ezt az utat valószínűleg idén nyáron is beiktatom, de szigorúan a VW Borámmal, ami azért picit erősebb, mint az Ignácz. És a végére egy pár fotó, amit én magam lőttem fenn. A csúcson odafelé elég ködös volt az idő, bár verőfényes napsütés volt. Érdekes volt látni, ahogy haladnak köztünk a felhők, néha-néha kisütött a nap egyébként fenn is. Visszafelé már ott is hét ágra sütött a nap, de már nem álltam meg fotózkodni. Az útvonal érdekessége egyébként, hogy fizetős, viszont cserébe kapunk 5 látványosságot, mint például a lenti első képen látható terasz, vagy a csúcson a kilátó, ahol egyrészt megpihenhetünk picit, másrészt leírja a környék jellegzetességét. Egész konkrétan azt, hogy a hágót korábban csempészek használták, ahol dél-tirolból csempésztek különböző fogyasztási termékeket észak-tirolba. 

Filmajánló – Deadpool elszabadul

A héten két filmet is láttam az újak közül, amiről szeretnék pár szót írni, hogy kedvet csináljak, vagy épp lebeszéljek a mozijegyvásárlásról. Kinek hogy.

Nagyfater elszabadul

Korábban már írtam erről a moziról, akkor látatlanban azt mondtam, jónak ígérkezik. Nos, ez be is jött. Laza kis vígjáték, tipikus mai humorral. Értsd: szex, drogok. Alapvetően nem egy filmtörténeti remekmű, de amit kell, azt hozza. A sztori vázlata igazi vígjátékklisé: Jólmenő, fiatal srác, ígéretes karrierrel, esküvő előtt áll. Amikor is jön egy személy, jelen esetben a nagypapa, aki felforgatja az életét. A srác először ellenkezik, majd rájön, hogy nem ettől az élettől lesz boldog, hanem az igaz szerelemtől és pont kapóra is jött a film alatt előbukkanó régi egyetemista ismerős. Ám ez még túl egyszerű lenne, hiányzik a mindig jelen lévő hazugságokkal teli bili kiborulása, ami jelen esetben a tipikus “nem az vagy, akinek mondtad magad” kártya. Egyértelmű, hogy amint a vőlegény elhagyja menyasszonyát és bemutat egy látványos “visszajöttem, mert szeretlek” produkciót, minden jóra végződik és jön a happy end. Pofánkba vágják a tanulságot: Valósítsd meg önmagad, még ha ehhez el is kell magadtól dobnod mindent, amit felépítettél eddig. És vegyél ájfont. Na jó, utóbbit csak én teszem hozzá, de nem kell különösebben komoly összeesküvés elméleteket gyártanunk, hogy belássuk, ez a mottó mozgatja a marketing kerekét. Dobd el a régit, vegyél újat. De kicsit elkanyarodtam.

Rendező úr! Most komolyan kell ez a pulóver a vállamra 35 fokban a tengerparton?

A filmet attól függetlenül tudom ajánlani, megéri a mozijegy árát, mert hozza a kötelező elvárásokat: szórakoztat másfél óráig. Ennyi ebben a műfajban elég is.

Deadpool

Amatőr, internetes filmkritikusok sokasága magasztalta Ryan Reynolds új filmjét. Nekem vegyes volt az élmény. Először is jó pont volt ezt a szuperhőst is megfilmesíteni. Mondhatnánk hogy elfogytak az igazi nagyok (Superman, Batman, X-men, Pókember) de ez nem igaz, hiszen, épp most fog érkezni a két képregénynagyhatalom, a Marvel és a DC közös produkciója, a Batman Superman ellen – az igazság hajnala című mozi. Deadpoolt sokan nem, köztük én sem ismertem. Nem vagyok egy nagy képregény fan, csakis a kötelezőkkel vagyok tisztában. Nem is nagyon szeretem ezeket a filmeket egyébként, egy-két kivételtől eltekintve. A Deadpool viszont kilóg a sorból, mivel nem egy klasszikus jófiúról beszélünk, hanem inkább egy nagydumás poéngyárosról. Épp ezért érdekelt a film. Voltak benne jó poénok, de szerintem kicsit tudathasadásosra sikerült a főhős. A mozi elején lazák vagyunk, jópofák, ez egészen az elviselhetetlen erőlködésig fajul, valami Chris Tucker szintre. Aztán elfelejtjük picit, hogy milyen jópofák is vagyunk, aztán megint erőlködünk és így tovább. A végére ez a jópofaság nem lesz több holmi akciófilmes odamondogatásnál. De ott legaláb jókor, jó helyen hangzik el a beszólás, itt meg már le van lőve a dolog az elején végbement viccelődéssel. Volt, hogy nevettem, de én kicsit okosabban használtam volna el ezt a viccesfiú karaktert. A film első fele ugrál az időben, hogy a jelenkori cselekmények tükrében magyarázza el, ki is az a Deadpool. Jó, mert nem sikkad bele a film a kezdeti unalomba, in medias res indul a cselekmény, de nekem nem volt meg a harmónia a múlt és a jelen között. Nem lett meggyőző az eredmény. Amikor beérjük magunkat és elérjük a jelent, a film egyhangúvá válik. Innentől kezdve nézhető, de nem az igazi. Amit még utáltam, és ez amiért nem szeretem a szuperhősös filmeket, a szereplők sérthetetlensége. Hogy ölsz meg valakit, ha halhatatlan? Minden egyes ilyen film ezzel a problémával küzd. Először úgy ábrázolják az ellenséget, mintha nem lehetne rajta kifogni, aztán mégis banálisan megölik. Nonszensz.

Hogy is van ez a forgatókönyv? Igaz, hogy csak egy oldal, de valahogy még mindig nem tiszta...

A szereplőkről: Ryan Reynolds itt is bizonyítja, hogy nagyon jó színész. Kissé egyarcú, de mégis mindig mutat valamit, amitől azt mondja az ember, hogy ez igen, ez a színész működik a vásznon. Hol van már a Buliszervíz egyszerűsége? Remélhetőleg még sok lehetőséget kap megmutatni mi lakozik benne. Nekem nagy kedvencem volt a Füstölgő Ászokban is, de igen érdekes a Hangokban nyújtott szerepe is. A főgonosz Ed Skrein, akiről már írtam a Szállító felújítása kapcsán. Itt nekem nem volt annyira meggyőző, lehet, mert negatív szerepben tündökölt. Mellette segédként a Halálos Iramban hatodik részének köpönyegforgatója, Gina Carano, aki itt is nagyon keménynek akar tűnni. Nem szimpi. Már akkor sem volt az. És természetesen van Stan Lee cameo is, ahogy minden Marvel filmben.

A Deadpool nem volt rossz film, de nem is mondanám jónak. Akartam szeretni, a nézése közben igyekeztem pozitív véleményt megfogalmazni róla, mégis ez lett belőle.

Früstükk

A reggeli a nap legfontosabb étkezése. – szól az elcsépelt klisé, de az igazság az, hogy magam is így gondolom. Laktatósságát figyelembe véve igaz lehetne inkább ez az ebédre, ha pedig evéssel szeretnénk valmit ünnepelni, még inkább helyénvaló a vacsora fontosságának hangsúlyozása, mégis úgy hiszem, a reggelit illeti meg az elsőbbség. Ne azt vegyük, amikor rohanunk dolgozni vagy iskolába és sietősen bekapunk egy májkémes kenyeret, hogy ne ájuljunk ki a sorból, nézzük azt, amikor van időnk reggelizni.

Egészségügyi dolgozóként megtehetem azt, hogy ne rutinszerűen éljem a mindennapjaim. Persze ennek sok hátránya is van, például az esetenkénti hajnali négyes kelés vagy az átdolgozott hétvégék, éjszakák. Viszont másik oldalról ott van a tény, hogy egy héten körülbelül 3-4-szer megengedhetem, hogy kényelmesen megreggelizzek. Mit is jelent ez? A reggeli maga a rituálé, egy nap kezdete. Ha jól indul, könnyen befolyásolhatja pozitív irányba az egész napot. A legjobb, amikor van itthon bőséges választék. Nálam a reggeli sokszor egy-másfél óráig is eltart. Na jó, nem csak az evés része, hanem az előkészületek. Pláne, ha melegételt eszek reggelire. Nem vagyok egy nagy tojásevő, de néha megkívánom. Természetesen ilyenkor nem a snassz tojásrántotta játszik nálam, szeretem kicsit túlgondolni ezt a népszerű reggeli ételt. Ha van rá mód, szeretek többféle ételt fogyasztani ilyenkor. Mindenből picit. Ugyanez vonatkozik az italokra is. A kávé elengedhetetlen elem. Nem Nescafé meg ilyen baromságok, csakis frissen darált kávébabból (többféle típus van mindig Frei Tamás bácsi termékeiből a szekrényben), kotyogóssal főzve, aztán ízlésesen tálalva gőzölt tejjel cappuccinonak vagy erős espressoként szigorúan egy cukorral. Nem csinálunk belőle szirupot. Mellé tea vagy gyümölcslé, mikor mire vágyom. Színesíti a reggelt a változatosság, a többféle ízélmény megélése. Sós, édes, csípős. Erős kezdet és megjön a lendület. Lassú ébredés, nyugodt rituálé. Nekem ez a reggeli. Megterítve, nem kapkodva. Mellé online sajtó, hiszen sajnos nem olvasunk már nyomtatott napilapokat. A rohanó világban kell ez a kis nyugalom úgy gondolom. A nap további részében úgyis csak szaladgálunk, hogy minden beleférjen a 24 órába. Korunk problémája ez, az úgynevezett menedzserbetegség. Nekem is, pedig nem vagyok menedzser. Egyszerűen csak kevésnek érzem a 24 órát mindenre. De legalább a reggel ne erről szóljon.

Receptet nem írok, mindenki maga szájíze szerint érdemes kezdeni a napot. A rántota szerintem nagyon jó reggeli étel, mert igazán változatosan lehet fűszerezni. Sokmindent megbír, mivel a tojásnak elég semmilyen íze van, igazán jó gazdatestként szolgál a fűszereknek. Kolbásszal, szalonnával könnyen lehet dúsítani, hogy egy kis húsfélét is bevigyünk a szervezetükbe, a gombára szerintem ugyanaz igaz, mint a tojásra, könnyen átveszi a fűszerek ízét, feldobja a tojás egyhangúságát. Mellé tálalva friss zöldségek igazi vitaminbombaként kiválóak, friss sós péksütivel pedig már össze is állt a tápláló, laktató étek. A vajas lekváros vagy vajas mézes kenyér úgyszintén jól esik reggelire, kis édesség, hogy jól induljon a nap.

Sajnos a reggelizdék, hogy így szépen magyarosan mondjam, nincsenek igazán elterjedve városunkban. Bár azt hiszem a reggelit inkább az otthon melegében esik jobban elkölteni, de néha szívesen beülnék valahová, ahol megkapom azt a kényelmet, hogy ne nekem kelljen főzőcskézni hozzá, arról nem is beszélve, hogy a péksütemények frissek, a választék pedig nagyobb, mint otthon. Remélhetőleg ez is változik majd egyszer.

Mindenkinek ajánlom, hogy néha szánjon egy órát reggel erre a kis kikapcsolódásra. Ha már hízunk, legalább élvezzük az ízeket.

A legjobb magyar sorozat - Fapad

Nem túl releváns ez a kis szösszenet, mert sajnos az első évad után megszüntették a sorozatot, de ha valaki nem ismerné, akkor itt a lehetőség megismerni - szerintem - minden idők legjobb magyar sorozatát - a Fapadot.

Munkaügyek (egy másik hasonló magyar sorozat - a szerk.) rajongóként nagyon örültem végre, hogy még egy magyar vígjátéksorozat érkezik a képernyőre 2014 őszén. Hétről hétre néztem is az epizódokat egyre nagyobb lelkesedéssel. Az alkotói gárda hasonló, Litkai Gergely és csapata jegyzi a forgatókönyvet - ezzel engem megnyertek. Egy évadot ért meg a sorozat, mely úgy gondolom áldozatául esett a királyi tévécsatornák tematizálásának. Kezdetben az m1-en, majd később a Dunán folytatódott, egészen 2015 késő tavaszáig, amikor is az első évad után lekerült a képernyőről.

A pilóták kizárták magukat a pilótafülkéből, de semmi pánik!

Az alapszituáció tipikusan magyar. Adott egy vállalkozó, Szemlő Róbert (Anger Zsolt), aki nagyobb összeghez jut és régi katonacimborájával, a vendéglátós Halapczák Antallal (Gados Béla) közösen fapados légitársaságot szeretne indítani a megüresedett magyar légiforgalmi piacon. A helyzet pikantériáját az adja, hogy természetesen mindenki tökéletesen dilettáns és semmi közük sincs a repüléshez, még csak érintőlegesen sem. Megindul hát a munkaerőtoborzás és epizódról epizódra lassan összeáll a kollektíva. Meg kell jegyeznem, szerintem zseniális karaktereket sikerült írni a készítőknek, van itt minden: a depressziós, öngyilkossági gondolatokkal kelő-fekvő műszaki igazgatótól, Paczolányi Imrétől (Gosztonyi Csaba) kezdve, a szabadszájú légiutaskísérőn, Balák Mónikán (Téby Zita) át a kissé együgyű, de székelyesen bölcs repülőgépszerelő Csíkós testvérekig (Tóth Szabolcs és Galló Ernő) tényleg minden.

A két szaki: Csíkós Mózes és Csíkós Károly Erdélyből.

Minden egyes karakter megérne egy misét, mert tényleg van róluk mit írni. Igazi színes figurák, akik bár mindig egy jól bejáratott figurát hoznak, mégis mindig olyan interakciókba kerülnek egymással, ami mindig újat tud mutatni. Amit nagyon szeretek ebben a műfajban és már a nagy előd The Office című sorozatban is a kedvencem volt, azok a kínos csendek, sokat mondó hallgatások. Sokszor többet jelentenek ezek, mint a poénok, már akinek van hozzá érzéke. Talán ezért is csak egy évadot élt meg a sorozat. Nem mindenki érti az ilyesmit. Nekem viszont nagyon bejön. És persze ott vannak az abszurd helyzetek, az első magyar légitor (igen, disznó), a mikulásjárat júliusban és természetesen ami a legnagyobbat szólt volna, ha folytatódik a sorozat az eredeti tervek szerint, az utasokkal tömött, menetrendszerinti járat átrepülése a lánchíd alatt.

Az első magyar légitor! Halapczák Antal zseniális ötlete a fapados repülés megreformálására. - Egészen addig, amíg a perzselőtől lángra nem kapnak az utasok ruhái.

A 24 epizódból álló sorozat pár nap alatt megnézhető, ha ráérez az ember. Ennél jobb sorozatot úgy gondolom még magyarok nem készítettek. Sajnálatos, hogy csak ennyi rész készült el belőle.

Az internet kicsi kincsei I.: Kelly Sweet - Ashes of my Paradise

Ezt a posztot nem egy sorozat első darabjának szánom, a címben a sorszám azért van, mert sokszor találok ilyesmit és legközelebb már e poszt folytatásaként fog szerepelni a következő találat.

Biztosan mindenki ismeri azt az érzést, amikor gyanútlanul böngészgetünk a neten és akaratlanul belebotlunk valami olyasmibe, ami aztán nagyon megtetszik. Ezúttal is erről van szó. Az In the air tonight című Phil Collins dalt szerettem volna meghallgatni, de nem az eredeti előadótól, hanem lehetőség szerint női vokállal. Meg is találtam Kelly Sweet verzióját. Meglehetősen tetszett és tovább böngészve a hölgy jutub csatornáját, ráleltem az Ashes of my Paradise című számára. Nem egy különösebben eredeti dal, mondhatni tipikus popdal, de mégis, valahogy kedves a fülemnek. Szép a kislány hangszíne, tetszik az A-moll, F-dúr, G-dúrra épülő akkordmenet. Egyszerű, de mégis van benne valami lendület.

Az előadó, Kelly Sweet egyébként egy 27 éves amerikai énekesnő, akinek különösebb sikerei eddig nem voltak, a dal pedig 2012-ben jelent meg a JVC kiadásában, később pedig a 2013-as Sirens című EP-je tartalmazta.

Újra száll a szállító

Megjelent a 2002-es Szállító című film remakeje DVD-n. Feltételezem nem akartak Luc Bessonék csinálni egy Szállító 4-et, kiváltképp Jason Statham nélkül, viszont a két évadot megélt amerikai-angol-német-francia gyártású sorozat után szükségét érezhették, egy új mozifilm legyártásának.

A főszereplő ugyanaz, mint az eredeti trilógiában, illetve a sorozatban, Frank Martin, de ezúttal nem Jason Statham és nem is a sorozatban játszó Chris Vance alakítja, hanem a 32 éves brit színész, Ed Skrein. Nem igazán tudom hová tenni a sztorit. Elvileg ez nem folytatás, de nem is remake. Nem illik bele a trilógia idővonalába, a sorozatot nem ismerem. Ettől függetlenül a film egész jó lett. Aki ismeri az első részt, az tudja, hogy a Szállító egy nyers autós-akciómozi volt, amikor még nem nagyon volt sok hasonló műfajú film. Az egészet a hátán Statham harcstílusa vitte és színesítésképp szolgáltak a remek autós üldözések, igazi francia stílusban. Szerintem forradalmi alkotás volt, hű Besson nevéhez. Az utána következő két folytatás már nem volt akkora siker. Pláne a második, ami szerintem katasztrofális volt. Sajnos az új filmben is Audival nyomja a főhős, mégpedig két R8-ast hajt. Eredetileg ugye BMW volt Statham segge alatt, de a második részben már ő is Audival tolta. Nem rossz kis autók ezek, de az eredeti gépnek volt egy kis varázsa. Nem volt még tele mindenféle kütyüvel.

A kifutópálya itt picit rövidebbre sikerült szerencsére, mint a Halálos Iramban 6 ominózus jelenetében

A sztori nincs túlbonyolítva, de csak a végére tisztul ki; szerencsére az akciójelenetek kárpótolnak minket a kezdeti értetlenkedésért, hogy egyáltalán miről is szól ez a film. Szépen lassan építkezik, közben pedig szemet gyönyörködtet. Ed Skrein stílusosan harcol, a jelenetek szépen koreografáltak, idézik az eredetit: határozott mozdulatok, brutális erő, mégis emberi küzdelmek, a kamera sokat mutat, nem próbál közelivel csalni, mint Liam Neeson filmjeiben. Visszatérve a történethez, kapunk egy nem túl bonyolult történetet, ami mégis újszerű: a francia riviérán négy kiugrott prosti megpróbálja kirabolni az őket futtató orosz maffiózókat. Ehhez pedig eszközként használják Frank Martint. Érdekes megoldás, hogy bónuszként megkapjuk Frank frissen nyugdíjazott, de még mindig sármőr apját, aki bár nem derül ki a történetből mivel foglalkozhatott, homályos utalások vannak rá, hogy a fiához hasonlóan ő is igazságszolgáltató volt. Talán titkos ügynök. A filmben ugyan többnyire a túsz szerepében "tetszeleg", mégis sokszor hasznos segítséget nyújt, mindeközben ábrázolásra kerül a tipikus apa-fiú viszony, ahol az apa néha meg-megdorgálja kissé slendrián módon dolgozó fiát. Jó ötlet volt behozni a filmbe ezt a kis árnyalatot. A fináléból én hiányoltam még egy jó autósüldözést, ellenben kaptunk egy kissé gyorsan lezavart heroikus küzdelmet a jó és a rossz között. Nem tudom mennyire volt tudatos, de a helyszín erősen idézte az első részt ennél a jelenetnél.

Szépen fényképezett és heroikus finálé

A szereplők ismeretlen figurák, de általában hitelesen hozzák a karaktereket. Vicces volt, hogy a maffiózók közül kettő úgy néz ki, mintha a szerepeket az X-faktoros Kocsis Tibor és a délutáni betelefonálós műsorok koronázatlan királya, Szakál Miki kapta volna. A mozi szépen van fényképezve, a soundtracket gyengének érzem, igaz az eredetire sem volt jellemző a folyamatos zenebona, inkább hangulatkeltő dallamokat használtak már akkor is. Ez nem a Taxi, hogy francia rap szóljon a háttérben. Azért mondjuk az autós és verekedős jeleneteknél nem hatott volna rosszul. Összességében úgy gondolom, hogy ezt a filmet nagyon megéri megnézni, ha biztosra akarunk menni és egy jó akciómozit keresünk a fenn leírt összetevőkkel. Talán túlzás lenne azt mondani, hogy filmtörténeti remekmű, de szégyent biztos nem hozott 2002-es elődjére. És ami még nagyon fontos: újranézhető alkotás.

Kocsis Tibi és Szakál Miki bértárgyalásokat folytatnak az RTL Klub székházában