Pokémon Go. Ez a neve annak az okostelefonos applikációnak, ami két-három hete felbolygatta a világot. És ezúttal ez nem csak egy publicisztikai frázis, hanem szó szerint értendő, hiszen a játék lényege, hogy az eddig a telefonjaikba mélyülő játékosok felálljanak a fotelből, kimenjenek az utcára és nem kis távolságot megtéve gyűjtsék be a 15 évvel ezelőtt hazánkban is nagy sikert arató rajzfilmből már ismert lényeket. Mivel igen komoly jelenségről van szó, természetesen, ahogy az lenni szokott, megjelentek a hangjukat hallatni szerető megmondóemberek és módszeresen elkezdték lejáratni a játékot, illetve az azt használó játékosokat. De azt már ugye mindenki tudja, mit kezdjenek az ilyenek a véleményükkel...?
A játék maga szerintem egyszerű: A játékos a mester, akinek célja, hogy összegyűjtse az összes pokémont, ahogy a főcím is mondja (Szerezd meg hát mind!) és ő legyen a legjobb. Igaz, utóbbit jelenleg a játékban nem lehet elérni, meg kell elégednünk pár Gym, azaz edzőterem, vagy stadion, ha úgy tetszik minél tovább tartó birtoklásával a lakókörnyezetünkben. Gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy az user fogja az okostelót és elkezd sétálni. Látja a térképen, hogy ott bóklászik előtte a fűben egy pokémon és azt jól megdobálja pokélabdával, a lény ezután a gyűjteményébe kerül. Menet közben megáll a PokéStopoknál, amik általában szobrok, emléktáblák vagy épületek kapcsán vannak elhelyezve, ahol tojást, pokélabdákat és egyéb dolgokat gyűjt. Itt meg kell jegyeznem, hogy ez az egyik zseniális pontja a dolognak, hogy nem csak a vakvilágba kell menni, hanem ha már kinn vagyunk a terepen, legalább ismerjük meg környezetünket. Magam is sok olyan táblával és szoborral találkoztam így, amikről nem is tudtam, hogy ott vannak, mert sokszor csupán elsétáltam mellettük. Még jobb ez, ha éppen nyaralunk és így ismerhetjük meg, hogy melyik házban lakott Ady Endre vagy hol találjuk Mozart szülőházát. Utóbbi földszintjén egyébként egy Spar üzemel. Bizonyos szint után tudunk harcolni is egymással az arra kijelölt pontokon, Sétára viszont nem csak a ritka pokémonok ösztönöznek, hanem tojások is, amik kikeltéséhez 2, 5 vagy 10 km-t kell megtennünk gyalog (vagy biciklivel) mert 15 km/h fölött az alkalmazás nem számolja a megtett távolságot. Nagyon okos. Egyébként pici trükk, hogy a játék nem a lépéseket számolja, hanem bizonyos időablakonként az adott földrajzi pozíciók közti légvonalban mért távolságot, úgyhogy legjobb egyenes vonalban haladnunk, ha a legtöbbet akarjuk kihozni a dologból.
Miért jó ez nekünk? Én azt szoktam mondani, ha ezt kérdezik tőlem olyanok, akik először hallanak erről a dologról, annak ellenére, hogy a tévéből, rádióból folyamatosan ezt szajkózzák, hogy kinn vagyok a szabad levegőn, mozgok. Sajnos életmódomból fakadóan roppant keveset mozgok és ezt hiányolom én is, de legalább itt van valami, ami ösztönöz. Függőség? Bizonyos emberek valóban hajlamosak az addikcióra, legyen szó italról, drogokról vagy akár olyan hétköznapi dolgokról, mint a számítógépes játékok. Emlékezzünk csak a World of Warcraft által létrejött figurákra, akik a gép előtt élték életüket a sötétben, kólásüvegbe vizelve és a többi. Magam nem tartom ilyen embernek, mert bár szeretek játszani, de semmi sem köt le egyszerre fél óránál tovább, úgyhogy nyugodt vagyok ezzel kapcsolatban is.
És akkor essen pár szó a mindig bölcs megmondóemberekről is, akik ha megfigyelünk mindig ugyanazok. Mindannyiunk ismerősei közt szerepelnek ilyen alakok, akik mindig a másik oldalon állnak, bármiről is legyen szó. Negatív emberek, akik magukat mintegy a tökéletesség mintaképében látják, mindenki mást pedig birkacsordaként, akik az épp aktuális hóbortnak behódolva élnek. Természetesen mivel ez az alkalmazás több százezer embert mozgósított Magyarországon, akik elég látványosak, mivel a telefonjukat bámulva mászkálnak az utcán, látszólag céltalanul, e kapcsán is hallatják hangjukat és megmondják a frankót, hisz ellenállhatatlan késztetést éreznek rá. Zombiként jellemzik a játékosokat, akik képernyőbe révedve sétálnak a kocsik alá, szakadékba és a többi. Nem mondom, hogy nem volt és lesz még ilyen, de azért lássuk be, aki nem ezzel játszik az a fészbúkot is tudja ilyen elmélyülten "tanulmányozni" séta közben és ugyanúgy megtörténhet vele ilyesmi. Butaság lenne az emberi figyelmetlenséget a játék számlájára írni, úgy gondolom és általánosítani, hogy aki ezzel játszik, az mind képes lenne úttestre lépni körülnézés nélkül, mert annyira leköti a játék. Olyat is hallottam már, hogy két tinédzser tört be egy házba, mert ott volt a pokémon. Meglőtték őket, az egyik bele is halt a sérülésekbe. Nem tudom, nekem eszembe nem jutna ilyen, még ha nem tudom milyen ritkaságot is jelölne a játék. Akik pedig úgy gondolják, hogy ezt a hypot kihasználva fitogtatják végtelen bölcsességüket és önigazolást keresnek arra, hogy a véleményük igenis kulcsfontosságú dolog mindenki számára a földön, annak üzenem, hogy nem az. Kurvára nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése