Megnéztem a Fekete 50 árnyalatát. Nem kellett volna. Pedig biztos voltam benne, hogy a Wayans tesók nem tudnak hibázni. Végül is ezt nem nevezném hibának, csak egy felesleges filmnek a filmtörténetben. Mielőtt bárki azt gondolná, hogy a film nem volt vicces, ki kell jelentenem, hogy az volt. Nem is kicsit. Akkor miért nem tetszett? Jogos a kérdés.
Adott volt egy ötlet: készítsünk paródiát a jelenlegi legnagyobb könyvsiker filmadaptációjából. Alapvetően ki kell jelenteni, hogy szerintem a könyv körüli hype is csak picsafüst volt. Az, hogy a könyvet minden női egyed magához vette a filmpremier előtt csak zseniális marketingfogás volt. Mindenki prűd, mindenki fapina. "Fúj, a férfiak mit bírnak szeretni a pornóban?" - fanyalognak. Erre mindenki, akinek vaginája van, hirtelen pornóregényt akar olvasni... Érdekes. Én nem olvastam, nem tudom mi áll benne, de nem is nagyon szeretném tudni. Na mindegy. Kijött a film, mindenki özönlött a filmszínházakba, műpicsák és a hozzájuk láncolt bodybuilderek rongyoltak megnézni a filmet; utóbbiak természetesen annak reményében, hogy vetítés után learatják a film babérjait az ágyban felizgult menyecskéikkel. Aztán mindenki koppant. Ez egy szar. Nem láttam a filmet. Nem is szeretném. Nem érdekel. Aztán jöttek a Wayans fiúk; lovagoljuk meg a jelenséget, gyorsan dobjuk össze a mi verziónkat. A film körüli hisztériát figyelembe véve, jó esetben egy évük volt összerakni ezt a mozit. Ez nyilván nem elég egy filmre sem, nem egy jó filmre. Nem is lett az. A poénok jók, van sok-sok gusztustalan golyómutogatás, de sztori nincs és szerintem pár jó ziccert is kihagytak, úgy érzem ez kevés.
A mozi alapkoncepciója az eredeti művön túl már a címében is deklarálásra kerül. Nem véletlenül lett a FEKETE ötven árnyalata. A Wayans tesók egyébként is bőrszínük mentén szövik művészetük mondanivalóját: büszke feketék vagyunk, majd mi megmutatjuk a világnak. Jól is csinálják. Tudnak magukon nevetni, feketék lévén sok olyan dolgot megengedhetnek maguknak, amit fehér ember nem merne ábrázolni filmvásznon, mert rögtön rasszistának titulálnák. A dolog működik, a poénok sokszor betegek, néha túlcsúsznak vagy erőltetettek, de összességében arra az egyre nem lehet panasz, hogy a film nem lenne vicces. Én végigröhögtem. Voltak akik elhagyták a termet vetítés alatt. Bennem ez maximum a sztori teljes hiánya miatt fordult meg. Nagyon nem is tudom tovább ragozni ezt: a másfél óra egy sehová sem tartó, sok-sok jó poénnal megtűzdelt lufi volt. Nem volt elég a szürke ötven árnyalata önmagában, hogy egy paródiát meg lehessen vele tölteni. Ahogy emlékszem egyetlen kitekintés volt: a Magic Mike is kapott egy jelenetet. Meg kell jegyeznem, szerintem nagyon jól hozta Marlon Wayans a figurát. De ennyi. Ezt a mozit egy ütős szkeccsbe bele lehetett volna sűríteni a Saturday Night Live-ban. TÍZ PERCBE.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése