Szerencsésen kihagytam egy hónapot a blogírásban. Nem mondom, hogy akarattal, de így alakult. Amiről most írni akarok, az pedig az, hogy a nyárra tervezek egy komolyabb hegyi túrát. Hogy BICIGLIVEL, avagy gyalogszerrel, azt még nem tudom, de fellelkesültem kicsit egy youtubeos videót látva.
A videómegosztón ha kicsit keresgélünk a témában, megtalálhatunk egy Cobranco nevű úriembert, aki egészen komoly bicajtúrákat visz véghez. Másodmagával komoly kilométereket ró gyönyörű európai tájakon, közben pedig megosztja az ismereteit és a véleményét, ami éppen a tájhoz, látványosságokhoz kapcsolódik. Legutóbb épp a egy osztrák-dél olasz túráját néztem, amikor felötlött bennem, hogy én is szeretnék valami hasonlót. Az útvonal ötztal-timmelsjoch-bolzano volt, az egyik legszebb hágó, a Timmelsjoch Hochalpenstrasse, ahol már nekem is volt szerencsém végigmenni, igaz autóval. Én azért ilyen volumenű túrára semmilyen motor nélkül hajtott eszközzel nem vállalkoznék, mert az 1500 méteres szintkülönbség megmászása már komoly sportteljesítményt hordoz magában. Nekem ilyen fizikumom nincs, de ha vért izzadnék sem lenne nyárra, úgyhogy marad Ötztal gyalog vagy elektromos rásegítésű bicajjal.Úgy is elég komoly buli, tavaly próbáltam. Az elektromos motor mellé komolyan rá kell pedálozni, hogy egyáltalán elérd hegymenetben az 5km/h-t.
Cobranco egyébként nagyon fílinges videókat gyárt, általában vadkempingezik, kempinggázon főzi a zacskóslevest és sajátos humorával igen szórakoztató egy-egy ilyen filmje. Aki kedveli az ilyesmit, úgy gondolom jól szórakozhat az általában háromrészes filmeken, amik egy-egy túrát mutatnak be, körülbelül 4-5 órában. Pláne izgalmas, ha olyan tájon jár, ami az ember számára ismerős, lásd jelen esetben a Timmelsjoch.
Körülbelül fél óránál található maga a lényeg. a hágó, előtte pedig a komoly kaptató, ahogy Sölden 1300 méteres völgyéből elérik a csúcsot 2509 méteren. Utána pedig esztelen gurulás lefelé az olasz oldalon. Érdekes egyébként, hogy én pont a lefelé tartó szakaszon kezdtem el gondolkodni, hogy hogy a fenébe fogunk visszajutni majd ugyanitt felfelé a kis 1,3-as Ignissel. (Amúgy gond nélkül sikerült.) Ezt az utat valószínűleg idén nyáron is beiktatom, de szigorúan a VW Borámmal, ami azért picit erősebb, mint az Ignácz. És a végére egy pár fotó, amit én magam lőttem fenn. A csúcson odafelé elég ködös volt az idő, bár verőfényes napsütés volt. Érdekes volt látni, ahogy haladnak köztünk a felhők, néha-néha kisütött a nap egyébként fenn is. Visszafelé már ott is hét ágra sütött a nap, de már nem álltam meg fotózkodni. Az útvonal érdekessége egyébként, hogy fizetős, viszont cserébe kapunk 5 látványosságot, mint például a lenti első képen látható terasz, vagy a csúcson a kilátó, ahol egyrészt megpihenhetünk picit, másrészt leírja a környék jellegzetességét. Egész konkrétan azt, hogy a hágót korábban csempészek használták, ahol dél-tirolból csempésztek különböző fogyasztási termékeket észak-tirolba.
Nos, nem kérdéses, hogy ha gyaloglás és bringa között kell választani, akkor a két kerék nálam mindig előnyben részesül. Az sem kérdéses, hogy ekkora szintkülönbséget kondi nélkül nem lehet megcsinálni... az epo avagy hibryd bringa jó választás lehet, kész élvezet velük tekerni. :) Szóval nyeregbe, és hajrá!!! ;)
VálaszTörlésAztán jöhet az élménybeszámoló.
Tavaly már próbálkoztam hybrides bicajjal, durva tekerés volt az is. Ott is lépkedtünk egész durván felfelé szinteket. A videoban emlitett Sölden fölött kb 3-400 mèterrel voltunk már, de durván elfáradtam.
VálaszTörlésGondold el akkor, milyen hybrid nélkül. :D Az az igazi élvezet! Ahj... de hiányzik. :)
Törlés