Fúd riszájkling

Hatalmas probléma nálunk az ételmaradékok kérdése. Gyakran fordul elő, hogy a két napnál régebben főzött, sütött ételek a kukában végzik, mert már a minőségük nem az igazi vagy egyszerűen csak nem kívánjuk őket. A mai világban el vagyunk kényeztetve; míg nagyapáink napokig képesek voltak ugyanazt az ételt enni, mi már szinte minden egyes étkezéskor mást szeretnénk a tányéron látni. Lehet sokaknak ismerős a dolog, de az én szememet csak néhány hete nyitotta fel egy jó barátom, aki Angliában szakácskodik egy étteremben: a megfőzött ételt, újjá lehet varázsolni egy kis fantáziával.

Ő nekem lecsóval mesélte ezt, én chilis babbal dolgoztam ma. A lényeg egyszerű.: adott egy már a hűtőben lévő étel, amit mondjuk tegnap készítettünk el; kicsit tovább kell gondolni és elképzelhető, hogy a maradékot ügyesen bele tudjuk forgatni egy új fogás elkészítésébe. Jelen pillanatban a csülkös chilis bab volt a tegnapi menü, ma pedig készült belőle egy chilis babos pizza. Viszonylag egyszerű és gyors, viszont majdnem mintha egy teljesen más ételt kapnánk. A már jól bevált tésztareceptemet adtam hozzá: 40 dkg liszt, 1 db tojás, 1db élesztő, 1 dl tej, fél dl olaj, némi cukor és só. A már megkelt tésztát feldobtam azzal, hogy a pizza szélébe reszelt sajtot tekertem, majd felkentem rá a chilis babot. Erre jött némi karikázott chili, mert a bab nem csípősen készült, végül reszelt sajt és dekorációnak friss bazsalikomlevelek. 20-25 perc a sütőben 200 °C-on és voilá, kész a pizza. Paradicsomszószt és a klasszikus olaszos fűszereket nem használtam amiatt, hogy a chilis bab készételként került a pizzára és egyébként is tartalmaz paradicsomszószt. Kicsit több csípőset elbírt volna, de így sem lett rossz.

A cimborám legutóbb lecsóval dolgozott ilyen módon, bár ő a nagy adag lecsót többször is felhasználta. Először magában ette, majd tojásosan készített el egy adagot, aztán pörkölt lett belőle. A sorban ideillene még a rizses lecsó, illetve a rizses hús is, hiszen a lecsó egy remek alap sok-sok magyaros ételhez. Jó tanulság a mai pazarló világban, hogy egy kis fantáziával, esetlegesen előrelátással képes viszonylag változatosan, kevés kidobott étel mellett táplálkozni. A vendéglátásban ez egyébként egy jól bevett gyakorlat, amit a nulla maradék elvén emlegetnek. Szakácsok sokat tudnának mesélni róla, hogy lettek bécsi szeletekből pörköltök, gulyáslevesek vagy brassóik. Akár ebben a sorrendben is.